Clik here to view.
Bősze Éva: Duna-kanyari hangulat
Elnézem merengve a sóvár partokat, az ölelő karokba futó hidakat. A tájon puha, pihés csend ül. Suhanó víz csobaja csendül…A futó Dunának sietnek nyomába, kövek közt tévelygő habok – nagy sokára… Áll...
View ArticleClik here to view.
Bősze Éva: A liget fái közt
/Tóth Árpád: A vén ligetben/ A szél a bokrok alján reszket, áll a lég, mint aki fél. Kezemet kérlek, ne ereszd el, hisz messze még a tél. Szemed fagyos, üres, merev, lágy felhő sután ereszkedik, -...
View ArticleClik here to view.
Bősze Éva: Telített felhőket…
Telített felhőket vonszol az ég s a kies tájba révülök… Nesztelen meg-meglibben a szél, pad alá bújik, hol épp ülök. Forrás bugyog egészen közel, a lég ritmusán álmodón, minden esendőt feltüzel s leng...
View ArticleClik here to view.
Bősze Éva: Hova sietsz kicsi patak?
Hova sietsz kicsi patak? Tudom, vár rád egy nagy folyam. Forrás buggyan, árkot ás, gyökerek közt vízfolyás. Ezüstcsillám kicsi ér, imitt-amott összeér. Ölelkezve és simulva mind mélyebb medernek...
View ArticleClik here to view.
Bősze Éva: Hangulat
Rács az ablakon s én nem tudom, hol van a kinn és hol van a benn. Hol én állok, ott mállik a menny! S a rácson túl, bár egyre megy - romlik a kert és a világ! Földig hajol sok szép virág. Ködruhát...
View ArticleClik here to view.
Bősze Éva: …a végső búcsúzás.
/ Balogh József költő-tanár emlékére/ A történések szertehulltak, az átélésben még mozdultak. Még visszaverődött az alkony sugara ránk, de színeit rejtve, szivárvány futott tovább. Most égi út rögei...
View ArticleClik here to view.
Bősze Éva: Kőarcokká
Kőarcokká kövült sziklák csúcsai ráintenek a változó világra, a világ adta minden új csodára, bár vannak sötét, bujdosó árnyai. Vitákká nőnek szép, higgadt beszédek. Győzködi mindenki maga igazát, meg...
View ArticleClik here to view.
Bősze Éva: Anita és András
András megállt a négyemeletes lakótömb előtt és megnyomta a kapucsengőt, miután hosszasan tanulmányozta a névtáblákat. - Igen? – hangzott az ismerős, bársonyos hang. - Kovács András. – - Nyitom!...
View ArticleClik here to view.
Bősze Éva: S akkor a kéz…
Az orgonaszó úszó dallamától kísérve araszolt az alázatosan távozó tömeg. Senki nem értette lélekbe merülve, az elsőket mi állította meg. Egy reszketeg kéz nyúlt jobbra-balra, senki nem figyelt a halk...
View ArticleClik here to view.
Bősze Éva: A soha el nem küldött levél…
Megírtam sokszor, címzettet keresve s hiába jött sok estére este, kérdésem válasz nélkül maradt. Kinek írhattam volna, ott volt közelemben, nem is sejtette mi van a szívemben. A gyermekévek meggyötört...
View Article
